Böröczki Mihály - Mityka : Csillaglak

 

Még hány esztendőt kell vígan kibírnom,

ha ezentúl a margóra kell írnom?

Csak Isten tudja. Ott van mélyre zárva,

hogy miért szerelmesedtek világra.

 

Hát minek szívom-fújom telt tüdővel,

kis pertuban a végtelen idővel,

hogy messzire megy, aki messziről jött,

s bár csillagokból lélegzett a köldök,

 

itt mélytányéron tálalták a gondot,

de túlélésem hajszálnyit se romlott,

mert örömömből örömömben mertem,

s a szeretetem karéjokra szeltem.

 

Nem kapálózom, hogy a szómat értsék,

a hétmilliárdból enyém egy vétség,

az évek számát sem kell sokszoroznom,

mert gyönyörű kék bolygón voltam otthon.

Legutóbbi módosítás: 2017.08.05. @ 07:23 :: Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1009 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.