Benő a nincsen, mint a dudva,
számomra nem terem babér,
lassan már semmire sem futja
tizennégy sornyi munkabér.
Hogy mennyit érek – Isten tudja,
s mint nyűtt ölét egy rongy ledér,
szemérmetlenül odanyújtja
a jusst egy kifordult tenyér.
De mit nekem, ha jut a fényből,
kék égmagasból, tengermélyből,
a leggazdagabb én leszek.
Az egész világ velem dőzsöl,
s ha kifutok majd az időből,
költsétek el a pénzemet.
Legutóbbi módosítás: 2009.09.17. @ 16:00 :: Böröczki Mihály - Mityka
