egyesek reggelente
mások a nap bármely percében
képesek gondolatsárkányokat
eregetni minél magasabbra
hogy már vissza se tudják húzni
és úgy tekintenek rájuk
mint égb?l jöttre
egy másik világ sarjára
megborzongva a világ rejtélyén
ahogyan összeáll
ellenség és támogató
szent és profán
föl se néznek
mert érzik
a hatalmas szárnyakat
a b?zös leheletr?l is
hajlamosak elfeledkezni
hiszen a szárnysuhogás
hiszen a villámlás
néha enervált világlemondás
az ami számít
mert etetni kell ha
bár nyírni oly nehéz
haszna tán semmi
hát szeretjük
és öröm: ennyi sárkányos
gyermek játszik a lét
végtelenb?l kikerített terein
mekkora hasonlóság
ahogy így magáét érezve
elkülönül mindegyik
és egyedül van
reggel délben délután
és éjszaka
Legutóbbi módosítás: 2009.09.19. @ 06:21 :: Petz György