A fény a Földre úgy szökött,
mint csillagtérből üstökös,
elárasztva a menhelyet,
a gyolcsba göngyölt gyermeket.
Altató csendült, mennyei,
a lelkek falát rengeti,
szíveket perzselve meg,
reménynélküli életet,
mint lepkeszárnyat lámpaláng,
a fényes, téli éjszakán.
Így küldve le az Életet,
mint megtestesült Szeretet.
Legutóbbi módosítás: 2017.12.21. @ 17:14 :: Naszluhácz Judit