Halottak az országutakon,
a friss mezőkön,
a jószagú kertekben
büdös, foszlott húsú halottak
az utcán, a városban, mindenhol.
Kergesd el a nyomorult
agyú rémeket
a vacak, egymást-érő házak
körül!
Szüljetek szelíd, szép
Gyermekeket
A virágok közé
Fehérbe, pirosba!
Kockafejű tündérek –
vénebbek a legidősebb kőnél;
savószemükben tükröződik
a gyöngéd elveszettség
fájdalma,
varázspálcájuk kettétört,
ordítva vonulnak fejünk fölött
és nevetve szórják ránk
átkaikat,
lecsukják szemünket
és mi röhögünk koporsónkban.
Legutóbbi módosítás: 2009.09.21. @ 19:30 :: Rózsa Ibolya