A múltam az a pillanat lesz,
melyben először részt veszel,
aztán a többi már a ma,
még maroknyi vidám jövő sugallata.
Láttam szebbnél szebb képeket,
izzó szempárokat, húsos ajkakat,
illatát a bőrnek megannyi változatban
oldottam magamban,
ha kaptam, elfogadtam.
Sokáig hittem, én is adtam,
bár okkal beszélgetek magammal.
Hibáim, voltak, kár tagadni,
élveztek rám ragadni.
Ma egész valómat fürdettem,
nem csupán pőre testemet,
itt az idő, ismeretlen jövő,
Légy múltam egyetlen pillanatra,
hogy utolérve önmagam,
ne számítson, csak a ma.
Legutóbbi módosítás: 2009.09.28. @ 05:50 :: Kőmüves Klára
