Szendrői Csaba : téged nem de veled

Nyomtatás

Nehezen becézem a naplementét,

A h?s nyári szelet,

A tiszta égen nyugvó téli holdat,

Mostantól veled jellemzem

Minden megmagyarázhatatlanját’

A szépségnek szentelem neved,

Hömpölyg?, húzó világ karmaiból

Vérz? testel menekülve,

Jing és jang ajkait összefonó

Félelmetes, vonzást kínálsz nekem,

és én merülve el benned

rostjaim szakadásáig nézném a szemed.

Fénysebességgel hullva a föld felé,

Csonka szárnyakkal csapdosok karodban

Honnan, merre hol és miért

Ha tudnom kell mennyire fájni fog,

A szívemet vágva falhoz mikor búcsúzom,

Véres glóriád tisztítva színlelem,

Hideg mosollyal nyugtázva elmegyek,

úgy tenni mintha élhetnék nélküled,

Ki fogom bírni, ha azt mondod „ég veled”

Csak cserében el kell dobnom

Éppen dobbanó szívemet,

Majd lelketlenül ülve

Örökké,

Sötét dobozva kaparni arcomat,

Vonzás és taszítás,

Ugyan csak neved,

Fájdalom és gyönyör

Ha t?lem kérdezed.

……………………………………………

Csaba, nagyon jó képeket szerkesztel, viszont nem tartod feszesen az írást, számos sallang is rondítja. Több munkát szentelj az írásaidnak, nincs eléggé megérlelve.

értettem:)