Csak nézett rám
azokkal a bazi nagy tehén szemekkel.
Kérdezett is, hát te?
Én meg?
Röhögtem befelé,
mint valami fapadoson
a zötyköl?d? butykosban az újbor.
Ugyan mit is válaszoltam volna?
Annyit csupán, hadd mutatkozzam be,
Balog Gábor vagyok a költ?.
Azt hiszem, megleptem,
mert a nagykép?ség mindig Lea.
Láz. Genetikailag.
Letromfol még becsületes embert is,
nem csak silányát.
Nézett tehénb?l borjú,
rám, régi újkapura.
Nem volt ura kés?bb jött mondatoknak.
Elveszett. Mint vesztem én,
mikor elhagyott Irén.
Mikor megsz?ntek
egyszer, s mindenkorra holnapok,
borult bili, Cloaca Maxima, teli kübli.
Szerelembörtönb?l kizárt,
kirekesztett,
kereshettem magamat újra bezárni.
Magának egész jó hangja van,
mondtam lekicsinyl?n
és láttam,
újrarendezi
fejében az emlékeim.
Tanácstalan.
Laza babgáz se nincs-volt,
hogy segítsen
kirakni hé-Gabi rébuszt.
Hatoldal-kockából tehénkét,
hogy csodáljam.
Leesett az állam.
Kibe is voltam szerelmes?
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:58 :: Balog Gábor -csataloo