Nem nevetek az éjjeli
mandulaillat
lobogó lángján.
Hol is van már a
páraleng? szellem!
Elmenekült a
vágytól,
E láthatatlan
ártól.
Gyöngyleped?,
bársonylombú
ködtemet?.
Buggyannak a
lángok…
És nem hallani mást,
csak dongzsibongó
omló halálmesét:
Hol vagy,
hol nem vagy,
mindörökké vagy. ed-danmark.com
