Kőmüves Klára : Kéjbebáj

Nyomtatás

Kéjbebáj, a szolga, éberen figyel,

s pattan fel roppant ingerlékenyen,

ha nem tetsző neki, kit kötelességtudatból

szolgál majd harminc percen át,

ilyenkor tíz évvel idősebbnek látni Kéjbebájt.

Ám vannak szép napok, melyekről Kéjbebáj

a pult előtt fantáziál és szűkös időkben

inkább túlórát pipál, mint

hasznavehetetlenkedjen mű pilláival,

s gyűlölje szemben azt a lányt,

kihez soha nem szólt még,

bár együtt szolgált egy finnyás bonvivánt,

ki visszatérő kép amott a pult másik felén,

s, habár azt mondta, vékony dongák megszállottja,

ki mellett ma ül, mégis egy tehén.

Kéjbebáj kesztyűjén sárga folt,

jegyzője egy ínyenc férfi volt,

kit Kéjbebáj feledni képtelen,

hisz vele szegte meg az íratlan szabályt;

Nem érez, fekszik, kötelez a név,

szívnek parancs, hogy harminc percre állj!

Azóta… mióta,

eltűnt a régi Kéjbebáj.