pislog az ablak dagadt szemekkel,
lustán nyújtózik alattam a fekhely,
éles hangjára nyársal a reggel
vijjogva hirdeti: elmúlt már az éj,
sarokban még bujkál az álom – ne félj
már mindent ellep a józanító fény
hangyák szaladgálnak bordáim között,
fejemben még álmom koboldja röhög,
miközben vekkerem sürget?n csörög
indul egy új nap, elfut a homály,
csikladja pillám huncut napsugár,
a tegnap árnyéka már távol jár
