Akit keresel, nem is létezik.
Soha nem élt és nem fog megszületni sem,
s, ha mégis effajta világra jönne,
korából adódóan neked meg nem felel.
Akit te keresel, annak aranyszőke a haja.
Nem festékbe mártott fésű általi,
olyan búzaszín magától is,
éppen olyan, amilyen szín nem is létezik.
Akit te keresel, annak soha nem volt mákos a foga.
Soha nem volt fogai között húscafatka sem,
annak a nőnek rózsa illatú az izzadtsága is,
szerencsétlenséged értem, nem is létezik.
Akit te keresel, annak nincs emésztőrendszere.
Soha el nem hagyta száját bájos böffenet,
s az illem helyén némi női… döbbenet,
nem ám, e nőtől semmi esetre sem jöhet.
Akit te keresel, annak hangja sincs.
Folyton mosolyra görbül ajka, és az arca, rózsadajka,
ránctalan szedi ráncba rakoncátlan vonásait
aznap, mely nap szintén nem létezik.
Akit keresel, elhunyt a csatában.
Nőként mutatkozott, de férfi volt,
talán ezért bolond a világ ma,
a nő csak jó esetben nő, sok férfi holt.
Legutóbbi módosítás: 2009.10.07. @ 16:32 :: Kőmüves Klára
