Rejtsetek el engem
Mert az én édesem
Sírva keres engem
(népdal)
Mert az én édesem
Sírva keres engem
(népdal)
Én sohasem tudtam
hová visz a járat.
Talán, ha cifra malmán
őrölne a bánat,
s a madarak
szemenként
széthordanának
minden keresztútra,
te sírva keresnél,
összeraknál újra,
akkor még lehetnék
hajnalban érkező,
soha nem vétkező,
mi akartam lenni,
kit szerettél volna
magad mellé venni.
Ha volt is kincs,
elveszett.
Hulljatok levelek!
Nem ment már
meg semmi.
Gyanú árnya lebben,
elfordult az Isten.
Rejtsetek el engem!
Legutóbbi módosítás: 2009.10.09. @ 07:34 :: Takács Dezső