amikor a vágyakozás
királysolymai repítenek a
soha-célt-nem-érés felé,
amikor a tagadás,
piranjahadai marják az
el-nem-múló remény falát,
amikor az álmodozás
hattyúszárnyain lebegsz
a végtelen-kék-ég alatt,
amikor a fájdalom
csontig-rágó bacilusai emelik a
betegség rabbá-tev? kerítését,
amikor a szeretet
jóság-köpenyébe bújt segítését
pillangószárnyak lebegtetik,
amikor a gy?lölet
kígyó-símaságú-alattomos sziszegéssel
kering a józan-megértés burka körül,
amikor a szerelem
el-nem-fogható kékmadarai emelnek
a boldogság-fészek irányába,
akkor megtudod
mennyi érzés van benned
elmúló-nem múló
áldó-gyötr?
örömös-örömtelen
bíztató-elhervasztó –
mennyi érzés, ami emberi,
mennyi kísér?, és mind emberi
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:00 :: Bonifert Ádám