Féltem, hogy feltámadok
És bolond hittel
Bizonygatom, még neked vagyok,
Hidd el
Összed?l így a világ,
megölsz
de szólj bármit én már hallgatok
És nem vallok semmit
Csak magamnak
Megtagadhatsz százszor
Ahogy tagadom lehajtott f?vel a napot
Mégis felkel
És Felkelek én is minden reggel
És… valahogy a neveddel kezd?dik az összes mondatom
Torkomra forrsz,
Mosolyogva nézek
Minden rendben van, szivem
Közben továbbhasad
valami idebenn
Gazdátlan bolyongok magamban,
Átölelném,
Ahogy régen, én magam
Menedékem volnék
Magamnak
Álmodnám nyugtalan álmaim
Fáradt vagyok,
Ágyam keresem,
házak n?nek az úton
És égig ér? fák
Eltévedtem, mondom
De azt gondolom
nekem nem épített senki hazát
Már nem imádkozom
Megyek az üres ég alatt
Milyen isten intézte úgy,
hogy megtaláljalak
összekucorodom magam mélyén
kés?re jár, aludj, kicsi én
máma már ne hasadj tovább
lásd, odább a remények csomagolnak
megnyugszunk azután
azután
nem is hiszek az azutánban
mert nem lehet semmi ami az után van
miért hogy nem öl meg mégsem
azt hittem, addig élek, amíg kiveszik bel?lem a küzdés
de összetörve, fog és köröm nélkül még mindig itt vagyok
nem harcolok már semmiért, csak hagyjatok, hagyjatok
elaludni
Legutóbbi módosítás: 2009.02.12. @ 19:00 :: Nagy Horváth Ilona