Üvölt a szél,
szenved napok óta.
Mint ha megriadt
ménes volna,
vágtat a pusztán.
Nekilódul, megáll,
s kezdi újra.
Tombol, majd
dorombol,
kunyhóm tetejéhez
dörgöli oldalát,
azután meglát
valamit a folyón túl,
elrohan, dúl–fúl,
tépi a nyárfák
reszkető lombját,
míg végül elcsitul.
A leszálló csendben
hallom a szívem.
Rémülten kalimpál:
Lesz még nyár!
Lesz még nyár!
Legutóbbi módosítás: 2009.10.14. @ 06:33 :: Takács Dezső