saját fotó
Kérgesedik a diófa ága,
a barkatáncok véget érnek,
hullong a perc levélruhája
?szbehajlóan, mint az évek.
Életünk smaragdpoharába
alig pereg cseppje a méznek…
Eljön a nap, ami kiissza
mézét, baját a kurta létnek,
s megrészegül az elmúlástól.
Oly soknak hisszük, oly kevésnek,
amíg a lélek kulcsra zárul,
amíg elhal végképp az ének.
Legutóbbi módosítás: 2009.10.15. @ 17:42 :: Koosán Ildikó