Semmim sem volt, gazdag voltam,
minden jótól elárvultan
megtanultam szót sem szólni,
gondolatban hozzád bújni.
Dühöm fogytán, tisztul képed,
szavam nincs, de múltunk ébred.
Nálam jársz, ha bárhol lépkedsz,
bátor voltam és most félek.
Arcom más lett, nincs már ráncom,
kivasalta szánom-bánom,
Nem is érthetsz, vagy már tudtad,
szeretném még a meguntat.
Bölcsebb lettem, te vagy ára,
érdemtelen ez a számla,
fizethettem volna mással,
zsebből szökő zsarolással.
– ha, te annak nevezed –
Legutóbbi módosítás: 2009.10.18. @ 13:50 :: Kőmüves Klára