Összedobállak,
őrült napszámos a kazlat,
itt ez a rakás,
ez volnál te.
Hangok, érintés, illat és hús,
megfejtettelek,
lám,
vagy megint.
Valóság
mint a kávé
íze a nyelvem
alatt.
Kesernyés szívdobogás.
Így van ez rég.
Elvetlek, learatlak,
belőled sütöm
szépséges kenyerem,
váglak, törlek és haraplak,
érted nyúlok,
te csak légy,
kellesz,
magamban mindig
éhezem.
Közéd vegyülök,
kiválok.
Sarkából fordul
a világ.
Csillagidő
ötezernégyszáztizenhárom.
Engesztelhetetlen komor kövek
és por,
közé szorult eltévedt imák,
pusmogás,
azon túl csend.
Indigó foltok a szemhéj mögött,
Istent keresem.
Legutóbbi módosítás: 2009.10.23. @ 23:00 :: Nagy Horváth Ilona