Böröczki Mihály - Mityka : Holt apámmal

2009.10.30. Böröczki Mihály - Mityka Vers 11
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

 

Rohantam, hogy még lássam

a mozdulatlanságban.

 

Ott feküdt holtra zárva.

Istentelenül árva.

 

Fehérben kiterítve,

hogy senki ne segítse.

 

Tudtam. Ide siettem.

Óriás csöndben, ketten.

 

Együtt egyedül árvák:

 

én, a minden nap gyávább,

ő, a rettenthetetlen.

 

Legutóbbi módosítás: 2009.10.30. @ 08:00 :: Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1009 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.