Nehéz pára ült a tájra
Csókot lehelt homlokára,
s hála h?vös ihletének –
száll az ének, mint szirének
hangja, zúg a szél – el?re
zengi bús dalát a tél, mi ?szre
hozza álmait, s reá a vágyait
vetíti már – szitálni hó virágait…
Legutóbbi módosítás: 2009.10.31. @ 07:51 :: Czirják Jolán