(ma megtudtam, hogy
veszik az egészet,
és mindenkire jut
majd egy pillantás,
csak azt nem hiszem,
hogy szempont is lesz
a pillantáshoz,
ami már érték-
ítélet, s ami
fölfedi néz?jét)
(elhiszi valamelyikünk,
hogy volt ki?zetés;
avagy folyamatos
az anya méhét?l
ez a kitolási szakasz
fulladás határon,
áttolás a másik zsákba)
(megtörtént, beépítették
az örökít?anyagba,
és egész életünkkel
magyarázzuk, ellene
megyünk, birokra kelünk
vele, akár jákob azzal
a fényessel, és legritkább
esetben lesz döntetlen
amit eredménynek hívunk)
(járni tanítanak
vagy negyven évig
valahonnét valahová
nyilvánvaló az eltévedés,
vagy rosszul tanítottak,
megérkezés nincsen
bolyongáson belül
eltévelyedés ha van
az lenne már az igaz irány?)
(végülis az unalom
magyarázza, hogy nincsen
szeretet, mert ez a kaland-
teli, ez a kegyetlen-
ség, aminek nem tudjuk
kimenetelét, de bo-
nyolult lélekként értel-
mezzük, és olyan, akár
a lepel)
(átvilágol fejednek fénye
nem-akarásod nézem,
értünk lenne az áldozat,
azt hiszed, akkor értelme
van? maradtál volna velünk,
akkor nem lesz szavam,
csak átlelkesített)
Legutóbbi módosítás: 2009.11.06. @ 19:30 :: Petz György