Hull a hó Újszilvásra.
Hó hull a temet?re.
Együtt a volt szilvásiak
– mint tudták el?re –
alusznak, zokszavuk sincs
vad szélre, zord id?re.
Hull a hó, puhán tapad
annyi keresztre, sírk?re.
Hallgat a lélekharang.
A csönd meg csöndül t?le,
s átjárja újra szívem
a fájdalom hét t?re.
Kegyetlen volt hozzám
Kett?ezer-egy ?sze!
Ki úgy szerettél, ringatózz
az id?tlen id?ben!
Puhán tapad a hulló hó
annyi keresztre, sírk?re.
Nevek, évszámok porlanak,
strázsál a Semmi ?re!
Életünk képeit vitték
el szemükben örökre.
Hull a hó, puhán tapad
rejt?, kegyes rögökre.
(Újszilvás, 2001. november)
Legutóbbi módosítás: 2009.11.06. @ 20:35 :: dudás sándor