— Oh, Rómeó, mért vagy te Rómeó? — hangzott el a sóhaj a tizediken, ahova a mesebeli sárkány sem ér fel, és Rómeó is csak dühösen ácsorog a kétméteres létrájával.
— Mért azé — kiabálta ingerülten —, hat mit akarsz, mi legyek?
— Oh, Rómeó, mért vagy te Rómeó? — hangzott fel újra, erőtlenül… szinte kérlelően. — Miért nem vagy te Ikarosz, vagy valami repülő állat?
Rómeó nagyon mérges lett. Létrája pont a másodikig ért, ahogy a mesében megvagyon írva, és egy jottányit sem feljebb. Azért közeledni próbált Júliához, így bemászott a második emeleti erkélyre, ahol egy hatalmas üvöltő dervissel találta magát szemben.
— Mit akarsz a feleségemtől? — és a félelemtől reszkető Leilára mutatott.
Rómeó is reszketett a félelemtől és Isten bizony semmit nem akart az élemedett Leilától. Erre gyorsan megesküdött, majd kiugrott az erkélyről. Mint szárnyaszegett Ikarosz ért földet kificamított bokával, és hevesen káromkodott.
— Ó Rómeó, miért vagy te Rómeó? Tagadd meg atyád és dobd el neved — jött az újabb utasítás a tizedikről. Rómeó dühösen dobta el a létrát, ökleit rázta a tizedik felé.
A házmester, aki a Capulet család sarja volt, kaján vigyorral figyelte Rómeó küszködését.
— Csak a testemen keresztül! — kiáltotta, amikor Rómeó megpróbálta megközelíteni a liftet. Rómeó ebbe bele is egyezett volna, de bokája bedagadt, és már különben is hajnalodott, amikor az oly szigorú Montagu családfő nadrágszíjjal szokta várni a kapuban. Megszégyenülten távozott és csak a balkáni kacagó gerle szemtelen hahotája törte meg a felkelő nap bágyadt sugarait.
— Oh, Rómeó, mért vagy te Rómeó? — hangzott el a sóhaj másnap a tizedikről, ahova a mesebeli sárkány sem ér fel, és Rómeó is csak dühösen ácsorog a szomszéd házból lopott négyméteres létrájával.
— Már megint hülyeséget kérdezel — kiabált fel kedvesének. — Legalább ne cukkolj.
Júlia sértődötten nézte, majd tüntetőleg bevonult az erkélyről. A másodikon a Dervis tüntetőleg kivonult, és mint Mr. Müezzin a Héttoronyból, szórta az átkokat.
— Takarodj, mert szólok apádnak.
Ez használt, mert Rómeó csendben hazasántikált. Harmadik éjjel Júlia hívó szavára megint az erkély körül settenkedet, óvatosan támasztotta létráját a harmadik emeleti erkély vaskorlátjának. Amikor felhangzott az „Oh, Rómeó, miért vagy te Rómeó” kezdetű Rómeó csalogató, lassan mászni kezdett felfelé. Sikeresen jutott túl a másodikon. Arra igazán nem számított, hogy a harmadikon is a Capulet család elfajzott sarja — valami kóbor királyfi —, ingerült vigyorral várta. „Lenni, vagy nem lenni” — tette fel a kérdést, amikor Rómeó megkapaszkodott a harmadik emeleti erkély vaskorlátjában, majd bekapcsolta az áramot.
Rómeónk, Tarzant megszégyenítő sikoltással vetette magát a mélybe, szorgalmasan puffant egyet, majd sántikálva, égnek álló hajjal, sápadtan elvonult.
Júlia kaján fintorral csukta be az erkélyajtót.
— Ezen a héten ez volt a harmadik Rómeó.
Legutóbbi módosítás: 2009.11.07. @ 13:37 :: George Tumpeck
