Nincs mit veszteni szárnyakon könnyű,
égbe repülhet a kedv, s ha jönnek a gondok,
mi markol-elenged, begyógyul gyorsan a seb.
Ezért ez a rosszkedv, nincs kegyelem,
ami nem volt, mar, hege ég,
vágyak a vágyra, ágyaz a kéj,
érzem egész melegét.
Játszik a képzelet, rút a való,
vele járnak álmok az égen,
útravalót visz az éjszaka általam
mégis a lámpafényben.
Legutóbbi módosítás: 2009.11.07. @ 16:11 :: Kőmüves Klára
