– saját fotó – *
Hajnali séták a csendes vízparton,
kacsintó napocska a tó peremén,
vérvörös izzás a felhők fölött,
hol újra találkoztunk, Te meg Én.
Régen láttalak, te nem változtál semmit,
a könyörtelen idő megállt feletted,
csak én öregedtem hozzád csendben,
és tétova kezem keresi kezedet.
Felnézek rád, hunyorgok a fénytől
és szemem sarkából mosoly integet,
az eső naponta lehozza árnyékodat,
s magamba szívlak, mint talált kincseket.
Ölelő karommal magamba zárlak,
és többen azt hiszik, bolond vagyok,
mohón kapkodok a levegőbe érted,
nincs már időm, azt hiszem, meghalok.
Legutóbbi módosítás: 2009.11.14. @ 11:47 :: George Tumpeck