Itt, e kereng?ben
ének gyertyalángja száll fölfele,
ahogy orrunk alatt,
szinte motyogva megidézzük
a b?nt és a könyörületet,
ha Néki nem jutna eszébe,
ébressze a hang,
tisztítson minket a t?z,
minek kanóca létünk,
és sírunk a feledés.
Itt, e kereng?ben
(kicsomózzuk a lelket, eredjen);
– mily furcsa labirint,
hányszor próbáltunk görbén élni -,
itt e homályos kereng?ben,
amikor fölfele száll a dal,
s betölt itt mindent,
nélkülünk zengés marad,
örvénye voltunk szónak –
tekintet nélkül pillant.
Legutóbbi módosítás: 2009.11.14. @ 18:45 :: Petz György