Nem ismerlek még, de jól tudom,
egy nap, rólad majd így gondolkodom…
Szemed, akár a tóban tükröződő Hold csendes homálya,
s én éjszakákon át azt kémlelem,
elbújhat tükrében a Világ összes kincse,
szempárod fénye máshol nem terem.
Nem csodálnám a Napfogyatkozást, ha előttem állnál,
hisz léted ezerszer jobban magával ragad,
nincs varázslatosabb annál, mint önmagad!
Bár lennék virág, mely hajnalban bontja első szirmait,
mézízű nedvével csalogat számtalan méheket,
s oly szenvedélyes pillanat, mikor bibéjét érinti méhek tábora.
Lennék tündér, hogy teljesítsem titkos vágyaid,
s ha angyal lennék, megőrizhetném álmaid!
Szeretnék az lenni, akit csodálsz!
Szeretnék az lenni, akire vágysz!
Olyan kicsi voltam, a vágyaim nagyok,
s, ha volt, hogy nem éreztem, már tudom – nő vagyok!
Akarlak! Akarlak, rózsa módra nyílik mindenem!
Szirom szívem s bibém pihén kívánja csókodat!
Akarlak, jöjj felém,
kóstold barlangomnak cseppkövekről folyt levét!
Bár fürödhetnék hangulatod tengerében,
s dobálna hullámként a kedved,
vagy táplálnék inkább valós szerelmet!
Néha azon tűnődöm, vajon valóban létezel-e,
vagy fantáziám eleven szülöttje vagy csupán,
gondolatban csábítón lépsz elém,
én feladok mindent egyetlen elképzelt érintésedért.
Mégis lennék lételem, hogy éltethesselek.
Lennék magánügyed, mit titkolsz más előtt,
akkor valóban tiéd lehetnék, saját tulajdonod!
Én így is engedem, hogy rendelkezz velem.
Hívhatsz bár szolgádnak, nem szégyenkezem.
Engedem. Engedem, valóban engedem.
Ha akarod tovább, mint jó nekem!
Szeretlek…
Szeretlek és megmagyarázni nem tudom, miért,
csak sóvárgok utánad, mint elfáradt nap az éjjelért,
vagy virág, melynek ruháját elfújta holmi tomboló ?szi szél,
és esdekelve könyörög színpompás szirmokért.
Ha számokban kellene mérnem irántad érzett szerelmemet,
úgy a kimondhatatlan utáni végtelenségben képzeld el helyed!
Hát, jó! Álom ez, remélt jövőm talán,
de már nem kutat szemem, lecsukja szárnyait bogár.
Elröppen csöndben, érezni már csupán…
Legutóbbi módosítás: 2009.11.15. @ 11:24 :: Kőmüves Klára
