Boros Károly : nvád-irat

Majdnem tökélyre vittem.

 

Kávé az asztalon, s az
ingen, meghitten g?zölög
míg ?rködök,
e pillanat fölött.

 

Kétszer aláz az érzés.

 

Kétrét görbülve,
magam vérz? sebbé
gy?rve, üres kilégzés
vagyok.

 

Vesébe maró állapot.

 

Ki záratott kaput:
nem tudom, csak sejtem.
Magát okolva sikít
minden sejtem, s fáj e dal.
Talpamat csontig égeti
a h?s avar.

 

Miért hagyom így fájni?

 

Fejem satuba dugom,
így fogom kínlódva
kihányni az önzést,
mi felkavar.

Legutóbbi módosítás: 2009.11.15. @ 15:17 :: Boros Károly
Szerző Boros Károly 11 Írás
- Kedves Tagunk, az Email címed érvénytelen! - "az én poklomban számolnak és mértékkel szeretnek; órát lesve időznek; folyton véleményük van; csak idő van, semmi tér. Azt mondják: PERSZE. Semmi tér, csak idő van; mindenki siet, birtokol, nyilatkozik, temet, nemz és szűl - semmi nincs, csak történik az én poklomban" /Fodor Ákos/