Üres vagyok, sz?kül? alagút,
ma is csak átmen? forgalom van.
Szemembe réved, majd megcsal a múlt,
gerendák törnek ívelt alakomban.
Testem negatívját nyirkos pára
lengi be, s kiszorít minden leveg?t,
szájamat gyöngéden gyilkos hála
zárja le, mint néma csend a temet?t.
Falamon film pereg, pereg tovább,
s vetéli, zúdítja tótágast állva
világra önnön létének nyomát.
Nem maradt más. Kint a tiltó tábla.
Mállik a vérz? plafon, s roskatag
ordítanak sötétben rom-falak.
Boros Károly : Csalagút
2009.11.17.
Boros Károly
Vers
7
Szerző Boros Károly
11 Írás
- Kedves Tagunk, az Email címed érvénytelen! -
"az én poklomban
számolnak és mértékkel
szeretnek; órát
lesve időznek; folyton
véleményük van;
csak idő van, semmi tér.
Azt mondják: PERSZE.
Semmi tér, csak idő van;
mindenki siet,
birtokol, nyilatkozik,
temet, nemz és szűl
- semmi nincs, csak történik
az én poklomban"
/Fodor Ákos/