Kelő napba belenéztem,
foglyul ejtett fényhíd,
hajnalléptű fénycsapdában
tágul az égbolt-ív.
Tengerkék-víz kagylót fürdet,
sodorja a partra,
hullámháton homokágyba
léptünk alá rakja.
Tenger-árvíz fodrot habzik,
mint partravont álom,
Nap sörénye lángra lobban
a képzelet-vásznon.
Forró homok szemcsét lüktet,
s perzselő test vágyát,
kék-fehér légben hintázik
a partot ért násztánc.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:46 :: Szabó Edit Irma