Éj-futárként jött.
Reszkető lombba fészkelte magát,
remegőn mormolt, mint bozontos ág.
Ringató árnya szélcsengőn zenélt,
ősz húrja zizzent csendem peremén.
Éj gerezdjében égi ajándék,
november-lépte rezgésemben élt.
Tükrömben látott boszorkánytáncot,
pirkadást bűvölt, vágyat úgy bontott.
S amint az álma, mint vackor érett,
lágy dunna alól hajnalt szöktetett.
Fény-futárként ment.
Legutóbbi módosítás: 2009.11.18. @ 15:57 :: Szabó Edit Irma