Olyan szeles volt az a város,
s mindig szemembe fújta a port.
Torkom kiszáradt, s hogy nedvesedjen,
az Óbesterben szürcsöltem a bort.
A múzeumban megcsodáltam,
amit Munkácsy alkotott,
és sok csókról tudnának mesélni
ott a parkban azok a padok.
Azok a padok már elenyésztek,
s tán én sem csókolok sokat.
Előbb-utóbb, talán elvisznek
engem is. Mint a padokat.
Legutóbbi módosítás: 2009.11.19. @ 11:57 :: Efraim Arie Staub