Papp Für Jánosnak, június 26-án, Születésnapjára
rádcsukódott ajtók mögé engedsz
látni a szemeddel – szíveddel fájni fájni
az örök hiány jelét metszetted magadba
akna-mély magányod nem is evilági…
falak tükrök árnyak…a némaság üzen
résein az éjnek halott csönd oson
ablakot nyitottál a nem-létezésnek
id?tlen haladsz át gyötr? síkokon
