Csendem poros kisvárosok csendje,
reményem kis origami-madár.
Az este most csillagok súlyától
elroppanó gyufaszál.
Celofánba tekerem a lelkem,
papírmadaram szemeteskuka várja.
Szívem ajtaja nyitva, legyen
dühöm szegényes kalyibája.
Bordáim ketrecében mégis sajog
a nihil, közönyt húz világomra az élet.
Magzatpózban szunnyad a holnap,
csend van és a csillagok hófehérek…
Legutóbbi módosítás: 2009.11.21. @ 11:50 :: Csillag Tamás