Efraim Arie Staub : A róka és a holló

Öreg paraszt hajtotta rossz lovát,

mi szekerét voná a d?luton.——hol?

A tengely eltörött. A szekér felborult,——————felborult

s árúja szétgurult. A bokrokon————————-szétgurult

fennakadt egy sárga sajtdarab.

A holló, ki éppen arra járt

örült, hogy ingyen jut falat.

Cs?rébe kapta hát, s terhével ágra szállt.

Látta a róka, a lompos, a ravasz,

korgott a gyomra a sajtot is imádta,

ezért a fa alá futott a gaz,

( s közben magában azt kivánta,

hogy tüsszentsen egyet a holló,

vagy tán ásítson egy nagyot,

s cs?réb?l essen ki a sajt,

hogy ? kapja a finom falatot.)

Várt, várt soká, de mindhiába

és látta, hogy a sajt ma nem pereg,

ezért törte kobakját a ravasz,

s kovácsolt szörny?, gonosz terveket.

Így szólt a fára: Oh holló anyám,

ki oly szép vagy, fekete tollal ékes!————azonos szófajú ragrímek, megint

Miért van az, hogy ilyen szép madár,

oly hallgatag és nem beszédes.————————  – ” –

Nem beszédes és nem énekel

vidám trillákat, az erd?r?l, a fákról,—————fákról

életünkr?l e rengetegben itt,

vagy pillangókat b?völ? virágról?————-virágról

A holló hiú volt, de nem buta.

Olvasta ? az Aesopus mesét,

ezért el?bb félretette a sajtot,

s utána hagyta el cs?rét a beszéd:

Beszélek én vörösbundás barátom,

s mi több, a hangom, s hallásom oly remek,

hogy tudom azt, mint énekesmadár is

bárki el?tt megmérettethetek.

Dalolj hát nékem oh, fekete díva –

fuvolázta a vörös nagy ravasz –

s a holló kezdte. Minden pacsirta sírva

fülét tapasztá, nem t?rhetve azt.

A fülmüle, cinke és  pinty

rajban repülve csöndes zugot lelé.

Nem így a róka! Nagy fülét hegyezte

a sajt, a holló és az ág felé.

A szörny? holló-ária után,
hogy végre, végre csend lett
igy szólt a róka: Igen, ez remek!
Nagy kár, hogy halk a hangod. Igy
nem igazi a m?élvezet. 

Persze az is lehet a baj oka,
hogy távol vagy nagyon.
Jól van! -mondá a holló-
segithetünk ezen a bajon.
A sajtot most megint cs?rébe fogta,
a róka mellé a tisztásra leszállt,
lábát a sajtra tette, s újra kezdte
énekelni a szörny? áriát.

A róka szenvedett, de azt susogta,
csodás a dal, de hát nem éled át!
Hunyd be szemed, és kezd újra el
e csodálatos szép nagyáriát.
A balga holló megszédült a szótól,
szemét behunyta, s csak ezt várta a gaz.
Nagyot ütött a hollónak fejére,
hogy ne viritson neki több tavasz.  

El?bb a hollót ette meg, kés?bb sajtot,
s a fa tövében szép álomra tért.
Azt álmodta, hogy másnap kórust szervez
vagy egy rev?t. S talán egy bajadért
fog holnap enni vacsorára
vagy más balgát, ki a szónak bed?l——————–ragrím
és ha megette, itt a fa tövében
majd újra szép álomra szender?l.——————

 

Nem lenne rossz amúgy.

Legutóbbi módosítás: 2009.11.22. @ 10:25 :: Efraim Arie Staub
Szerző Efraim Arie Staub 0 Írás
Költő vagyok, bolond vagyok. Mindig üres zsebem. Talán a sors akarta azt, hogy mindig így legyen. Költő vagyok? Bolond vagyok, tétova, furcsa pára. Névtelen. Szürke. Senki, csak Parnasszus páriája. Elhunyt:2016 novemberben