Maradtam még,
néhány fésületlen napra.
Pihenni szendergő álmokat,
haragos dalokat éltetni.
Szabad voltam, akár a fény,
mint a harang teste.
Jeleket küldtem…
Remények omladéka
sóhajt felém,
cirógat,
ezüstjét bontva
hanyatlik rám
az est.
Legutóbbi módosítás: 2009.11.22. @ 19:10 :: Serfőző Attila
