Ezer nemtől visszhangzó fejemben veszett a jövő igenje.
Nem vagyok kitartó, legyek gyűlölve inkább, mint szeretve.
Már nem akarom látni, amit látatlan is láttam,
éppen elégszer éreztem magam a világban.
Veled elképzelhetetlen, amit elképzeltem Veled,
próbáltam eltakarni kezemmel szemed,
hogy ne lásd az arcom, amikor plafonon szalad a béke
és én azt utolérve, levetkezem a testem,
karodban a saját lelkemet öleltem, mert féltem,
veled még elképzelhető lehet az elképzelhetetlen.
Legutóbbi módosítás: 2009.11.24. @ 11:00 :: Kőmüves Klára
