Ott az el?bb még te ültél
és nevettél rám- némán
a szemeddel. Hová t?ntél?
A hiányod vonza tekintetem.
E problémát tekinthetem
személyesnek, vagy a tiéd is?
Ahogy érzed. Én érezlek téged is.
Ölelnélek már meg!
Növesszek már szárnyakat!
Ez-a szárnyak- sajnos vágy marad,
Amíg nem ölellek. Ok- okozat.
Kedvet szeg.
Lapozzunk.
Szeretlek,
S egy b?nöm megtenni nem fogom:
hogy hiányod szép lassan megszokom.
Soha.
Legutóbbi módosítás: 2009.11.26. @ 11:48 :: Pogány Gábor Máté