Élünk…
Mint férfi és n?
egy bolygón,
s látjuk, min?
kavalkád az életünk,
a világból se kérünk,
ha nincsenek közös alkonyok.
Hangolsz és én hangolok.
Néha temetünk…
Néha örülünk….
Mert van demokrácia is,
de nem túl könny?,
ha utcára visz
a jó szándék.
S ha ?szül a halánték,
az bölcsességgel vegyül,
oly kegyetlenül,
mit érteni igen nehéz…
De szemével Isten is lenéz
a világra,
s látja, hogyan élünk…
Küzdve hogyan békélünk
a magánnyal,
ahogy a tenger az apállyal:
Néha szégyenkezve…
Néha örvendezve…
De mégis
küzdünk tovább.
