A kívül rekedtek
fal tövében járnak.
Pusmogó sötétből
parázslik a bánat,
kovácsoltvas szárnyak
verdesnek a szélben.
Gyertek ki elébem,
emeljetek fel!
Látjátok, afféle
istenfia-ember,
koldus vagyok én is.
Magányotok kérem
dalomért cserébe.
Kapaszkodó házak,
vakított ablakok.
Nem látom arcotok.
Pásztorok, pásztorok,
örvendezve…
Legutóbbi módosítás: 2009.12.02. @ 09:30 :: Takács Dezső