Ott álltunk egy festmény el?tt. Tetszett. Te is. Közelebb húzódtál. Combod fenekemhez ért.
Nem tudtam elszakadni a képt?l. Hozzám merevedtél. Mintha áramütés.
Az utcán lebegtem. Megérkeztünk hozzám. Olyan ismer?s voltál.
Hamarosan gyönyördalt dúdoltam. Majdnem megfulladtam.
Másnap nem hívtál. Harmadnap én hiába. Pedig már n?tt a hasam. Nem találtalak. Orvoshoz kellett mennem. Hasztalan kerestelek. Nem mertem elmondani a n?gyógyásznak se, hogy csak két hete ismerlek. Szüléskor döbbentem rá, miért volt eredménytelen minden keresésem.
Mellemre tettek.
Három hónap alatt feln?tt férfivá neveltelek.
Egy nap megkérdezted:
– Elmegyünk múzeumba?
Görcs állt a lábamba. Majdnem belepusztultam, de bólintottam.
Következ? héten elmentünk anyához. Hiányolt. Az unokáját. Valamit motyogtam.
A konyhában a fülembe súgta:
– Olyan, mint apád fiatal korában.
Elájultam.
Legutóbbi módosítás: 2009.12.06. @ 12:38 :: Inaktív