Kováts Péter : Meditácio >3< Ã?télet

Érdekes, hogy olvasva verseiteket jut eszembe, egy-egy verscím amit még nem mutattam meg nektek. Most is olvastam P.Szabó Ã?télet c. versét és beugrott, hogy nekem is van egy ilyen versem. Hát íme elhoztam.

Úgy néz ki, megmenekültél   

az igazság más,

           – mint amit te kerestél.

Feladtad sorsod-bírád kezére

s vallottad magad b?nösnek

                  – f?benjáró b?nbe

s vártad biztos tudattal,

                       – elpusztításod.

De kegyelmet kaptál,

           – vagy csak haladékot?

Bírád is tudja eztán milyen sors vár

és erre nem elég büntetés a halál.

Kezedr?l, lábadról lekerül a vas,

de lelkedb?l ki törli ki azt,

hogy látod a fájdalmat, szenvedést

mit bolond ábránddal okoztál,

b?nöddel magad maradsz most már.

S vajon az ítélet nem lesz-e kegyetlenebb,

mit magad hozol majd, magad felett.

Legutóbbi módosítás: 2009.12.08. @ 23:55 :: Kováts Péter
Szerző Kováts Péter 70 Írás
Kedves Barátaim.Soha nem vallottam magam költőnek, nem is volt rá kéztetésem, hogy "megtanuljam" a versirást. Nem is irok verset úgy, hogy " most én verset írok" erről vagy arról.A vers megszületik bennem s én csak lejegyzem ami kibukik a tollam alól. Nem nekem kell eldönteni, hogy ez irodalom-e vagy csak firkálmány eldönteni Nektek olvasóknak kell, meg az időnek ami vagy feledésbe taszítja vagy életben tartja öket.