Utolsó slukk.
Az elpöckölt
Sopianae-csikk
földnek üt?dik.
Hirtelenkép:
mosolygós arc, els?
szerelmemé.
A kedves arcon
átdereng
a másik arc:
apámé.
Két arc, egy mosoly.
Miféle elfojtódások? –
t?n?dök, miközben
a kifújt füst és
az egymáson áttetsz? arcok,
a szeretetemmel,
szerelmemmel
magamra hagyók arcai
észrevétlenül
foszlanak szét.
Legutóbbi módosítás: 2009.12.09. @ 22:00 :: dudás sándor