Telet szitál reánk a hó
Fehér lepelbe burkoló
kezét szorítja már a fagy,
de ? nem az, ki félbehagy-
ja túl korán a kezdetét –
tovább ragyogja életét
nekünk, s ha álla pelyhesedni
kezd, szakállat is növeszt , mi
földet érve oly cirógató –
puhán simítja álmaink’ a jó….
Legutóbbi módosítás: 2009.12.12. @ 11:51 :: Czirják Jolán