*
a paráznaság sóvárgó tekintete vagyok,
szívemben földrengés, felbolydult a lét,
ajkamban az erő, mára alább hagyott,
s csak az ösztön, mint férfit, meg-meg
bökdös még.
hallom a fákat, a szelet, cirógatják fülemet,
a gyűrű árnyékában, még tisztességgel állok,
ördög húzza nekem, amazonok, nimfák felett,
szakítsatok szét ti, bűnbe kúszó
kedves álmok.
Legutóbbi módosítás: 2009.12.12. @ 16:20 :: Thököly Vajk