Ki tudja, miért akadt rám annyi dupla.
Mit miért ismételgetek?
Szándéktól távoli eseményeket
koloncnak nyakba miért veszek?
Miért születtem kétszer is,
el?ször meg- aztán meg újra?
Feln?ni, hogy tudtam börtönmentesen,
zsidó baráttól kocsmában
náci indulót tanulva?
Miért a dupla, két parancsolat
lett mindent meghatározó?
Leben und leben lassen…
polgári, pécsi otthonunkban
gyermek el?tt – röhej –
tanult német volt a szó,
míg ráéreztem a tartalomra.
Halomra ágyba hordott szerelmeim
sok-karú furcsa torzó,
talpamba bújtatott ösvényeim,
az érzés-tolvaj, a vadorzó
én.
Elvettem és adtam.
Tagadnám? Hazudnék!
Sokszor kaptam eltehet?t,
dunsztolható, télre, gyümölcshiányban
ehet?t, vadalmát, vackort,
felezett barackot,
kin?tt, vagy kinövésre szánt bocskort,
hogy menjek, vagy maradjak.
Mentem.
Ágyamra visszatér?n maradtak
dombok, tornyok,
Vénuszok.
Új alakban, karokkal, lábbal
kiegészített
karaoke n?-dalok. Hol dúrban,
id?nként mollban. Molyette álmok.
Dupla, dupla, dupla.
Kétszer n?sültem.
A harmadik, a jó házasság titka,
hogy n?sülj el?tte kétszer.
Egyszer lenne csak
er?m, hogy felmásszak nekem szánt kötélen
és seggberúgjam a bábbaloggabit
vásári el?adáson
hitek forrásaként hit nélkül mozgatót!
Duplán.
Tetszene!
Legutóbbi módosítás: 2009.12.15. @ 11:34 :: Balog Gábor -csataloo
