Harmadik kép
Szín: Ugyanaz, mint eddig. A két utcalány kihívó pózban ülnek a székeken.
Első jelenet
(Puszi, Nyuszi)
Puszi:
Na ezt jól bevállaltuk Nyuszikám! Impotenci Jenci az ágy rodeón! Bravó!
Nyuszi:
Nyugi, ne izgulj! Csináltunk mi már nagyobb mutatványt is! Meghajtjuk a fiatalurat, mint zsoké a Miladyt. Aztán dől a lóvé!
Puszi:
Az ugye, szépfiú?
Nyuszi:
Kicsoda?
Puszi:
Hát az a zsoké nevű, aki a Milady nevű csajt hajtotta. Na, szép ember? Ugye szép?
Nyuszi:
A Milady, az egy ló.
Puszi:
Pfuj de gusztustalan! Micsoda emberek vannak! Undorító!
Nyuszi:
Felejtsd el, nem szóltam! Koncentráljunk a Lajoskára.
Puszi:
Szegény Lajoska!
Nyuszi:
Most meg mi a bajod?
Puszi:
Meghajtjuk, mint a lovat. Szegény krapek!
Nyuszi:
Figyelj! Ez neked marha bonyolult. Tudod mit? Csinálj úgy, mintha az utcán lennénk.
Puszi (Falnak támaszkodik, felhúzza a szoknyáját, közönségesen viselkedik.):
Na, mit szólsz? Jó lesz így?
Nyuszi (Kiles az ajtón.):
Persze, hogy jó, és ne dumálj, oké? Vigyázz, jön!
Második jelenet
(Puszi, Nyuszi, Lajoska)
Esetlenül, félszegen Lajoska be.
Lajoska (körülnéz, ijedten köszön):
Kezit csókolom! Szóltak, hogy jöjjek ide. Tessék?
Puszi (odabilleg Lajoskához.):
Helló, szép szőke hercegem, gyönyörű kandúrom! Tetszem neked pici fiú?
Lajoska (ijedten hátrál):
Ajaj, Puszi néni! Inni tetszett?
Nyuszi (szenvedélyesen közelít a fiú felé):
Lajoska! Te, te igazi férfi, te! Gyönyörűségem, cukorfalatom! Gyere, hódíts meg, udvarolj!
Lajoska (majdnem sír):
Jaj ne, ne izéljen már Nyuszi néni! Hogy udvaroljak már magának? Mit fog szólni a mamám?
Puszi (szenvedélyesen parancsoló):
Üss a fenekemre te vacak, és kérdezd meg, mennyi egy menet?
Lajoska (félszegen):
Na ne, ne tessék már…
Puszi:
Na, Lajoska, gyerünk! Üss a fenekemre, bátran! Udvarolj!
Lajoska (felragyog az arca):
Ez marha jó, ez tetszik! Ez az udvarlás? Nem nagydolog!
Odaslisszol Puszihoz, ráüt a fenekére.
Puszi (megugrik, mérges):
Aú, a francba! Kisebbet Lajoska! Ez fájt!
Lajoska (Puszihoz):
Na öreganyám! Hogyé aggya azt a menetet?
Nyuszi (Lajoskának):
Finomabban, öcskös! (Puszinak) Most kérdezd meg tőle Puszi, hogy mit szeretne?
Puszi (kedvesen Lajoskához):
Mit szeretnél, hercegem?
Lajoska:
Kakaót! Ha lehet kaláccsal. Szeretem a kakaót kaláccsal, de csak a frisset, omlósat.
Nyuszi (mérgesen):
Nem kakaót, te szerencsétlen! Ez nem menza, hanem szex! (Szelíden folytatja.) Mondd azt, hogy mindent akarok hercegnőm, sapkában.
Lajoska:
Kakaót is lehet?
Puszi (mérgesen):
Ez hülye! Nem lehet, Lajoska, kakaó nincs! Minden van, érted! Minden! Van sapka, van szex, de kakaó, az nincs!
Lajoska:
Elfogyott?
Nyuszi:
Nem fogyott el! Sose volt, érted, te egyagyú? Ne hozzál ki a sodromból! Figyelj ide, te nyomorút! Ráütsz a fenekére, és azt mondod, mindent akarok sapkában! Világos?
Lajoska:
Értem már! Miért nem ezzel tetszett kezdeni? Ezt hívják csajozásnak, mi? Na, gyerünk öreganyám! Csapjunk bele!
Nyuszi:
Jól van. Próbáljuk el, de csak óvatosan.
Lajoska ráüt Puszi fenekére.
Puszi (Ugrik egy nagyot, kiabál.):
Az úristenit! Lajos, én bevágok egyet! Esküszöm, hogy orrba csaplak! Kisebbet üss te lökött! Nem érted, hogy fáj!
Lajoska:
Na, öreganyám, mindent akarok, sapkában! Csak azt nem értem, hogy miért nincs kakaó?
Nyuszi:
Ez nem igaz! (Lajoskához) Idefigyelj, te öntöttvas agyú, elaggott puputeve! Odamész Puszihoz, ráütsz a fenekére, és megkérdezed, mennyi egy menet! Ő megmondja az árát, te erre azt feleled, mindent akarok sapkában. Világos?
Lajoska:
Világos hát! Nem nagy ügy. Mehet?
Puszi:
Mehet! (Lajoska ráüt Puszi fenekére, Puszi fogja a fenekét. Mérges.) Aú, te nyomorult! Én téged agyoncsaplak!
Lajoska:
Na öreganyám, mennyi egy menet?
Puszi (mérgesen):
Ötezer.
Lajoska:
Oké, banya! Akkor mindent akarok! (Vakarja a fejét, gondolkozik, aztán gyorsan rávágja.) Kalapban!
Nyuszi (kiabál):
Nem kalap te ütődött! Sapka! Érted! Sap-ka!
Lajoska:
De a kalap az olyan férfias! (kérlelve) Legyen kalap!
Puszi:
Nem kalap, Lajos, sapka!
Lajoska:
Svájci?
Nyuszi:
Ez hülye! Most mi legyen, Puszi?
Puszi:
Nekem mindegy, de csináljuk már! Sajog a seggem!
Nyuszi:
Lajoska, mehet?
Lajoska:
Felőlem!
Puszi (Félve oldalaz, Lajos követi.)
De kicsit üss! (Lajoska ráüt Puszi fenekére.) Au! Mit akarsz hercegem?
Lajoska:
Mennyi egy kör öreganyám?
Nyuszi (kiabál):
Én megőrülök ettől a baromtól! Idefigyelj, te ökör! Ez nem bicikli! Nem kör! Itt nincsenek körök, itt menetek vannak, érted? Menet, te ostoba!
Lajoska:
Jól van, nekem mindegy, legyen menet, és mindent akarok!
Puszi (Lajoskához):
Sapkában! A sapkát ne feledd, mert lebetegszel! Érted?
Lajoska:
Megfázom, vagy mi?
Harmadik jelenet
(előbbiek, Elvira, Szivacs; később Huzat, Fontos)
Elvira és Szivacs be.
Elvira:
Na lányok? Hogy haladtok?
Nyuszi:
Oké minden, nacsasszony! Igazi nőfaló a Lajos! Jöhet az a Mása gyerek!
Elvira:
Ez az, kisfiam! Büszke vagyok rád! Most menj, és pihend ki magad.
Lajoska elindul kifelé, közben dünnyög.
Lajoska:
Sapka, sapka, sapkácska.
Elvira:
Látjátok az én nagy fiamat! Megn?sül!
Lajoska el, Huzat be.
Huzat:
Főnökasszony! Fontos képviselő úr kint várakozik.
Elvira (sürgetve tapsol):
Gyorsan lányok, kifelé! Huzat, küldd be a képviselő urat.
Puszi, Nyuszi, Huzat el.
Szivacs:
Féltelek, Elvira, a képviselő szemet vetett rád.
Elvira (szelíden):
Féltékeny vagy? Pedig nincs rá okod, a képviselő megboldogult férjem üzlettársa volt.
Szivacs:
Tudom, úrnőm, mégis!
Elvira:
Csacsi vagy! Csupán arról van szó, ahogy a nagy Don mondaná (Fontoskodva felemeli a mutatóujját.) „A pénz mentesíti az eszközt.”
Szivacs (Ingatja a fejét.):
Ez így ebben a formában…, na mindegy!
Elvira:
Most menj kedves, hagyj magamra! Négyszemközt akarok beszélni a képviselő úrral.
Szivacs el. Elvira leül a kanapéra. Gyorsan rendbe szedi magát, a haját igazgatja. Huzat, Fontos be.
Huzat (meghajol):
Főnökasszony! Fontos képviselő úr.
Elvira:
Köszönöm, Huzat! Elmehetsz!
Huzat el.
Fontos
(48 éves, hajbókoló, nyálas fickó. Ő is Elvirát akarja. Odasiet hozzá, kezet csókol, affektál.):
Micsoda tragédia, naccságos asszonyom, micsoda tragédia! Csókolom a kezét drága Elvira, fogadja őszinte részvétem!
Elvira:
Üdvözlöm, képviselő úr! Köszönöm, hogy ebben a nehéz órában…
Fontos:
Egy szót se, asszonyom! A bajban ismerszik meg, hogy ki az igaz barát. Most ön mellett a helyem, drága Elvira, hisz a nagy Don barátom és üzlettársam volt. Asszonyom szóljon, miben lehetek a segítségére?
Elvira:
Már mindent elintéztem, képviselő úr. Legalábbis, azt hiszem. De foglaljon helyet!
Fontos (Leül közel az asszonyhoz, búg a hangja.):
Elemér, drága asszonyom! Szólítson csak Elemérnek.
Elvira:
Ez kedves magától! Köszönöm. Drága csakelemér, meséljen barátom, mi újság a Tisztelt Házban?
Fontos:
Nem csakelemér! Hanem csak, Elemér. Amúgy a Tisztelt Házban minden a régi.
Elvira:
Ez ma az első jó hír! Mert amíg az urak egymással hadakoznak, addig a magunkfajta egyszerű vállalkozó nyugodtan vadászhat a zavarosban.
Fontos:
Halászhat asszonyom.
Elvira:
Nem szeretem a halat!
Fontos:
Pedig igazán egészséges. Egy finom halvacsora, vörös borral, a cigány muzsikál.
Elvira:
Roma.
Fontos:
Nem Rómában, itt a Halászkertben. Meghívhatom, Elvira?
Elvira:
Nem is tudom, Elemér!
Fontos:
Csak egy vacsora, semmi több! Egy pohár bor, kedves szavak, andalgunk a holdfényben.
Elvira (Eltakarja az arcát, suttog.):
Képviselő úr! Maga udvarolni akar?
Fontos:
Hova gondol, drága asszonyom? Hogy mernék ilyet tenni?
Elvira:
Kár! Pedig, én azt hittem!
Fontos:
Akkor, remélhetek?
Elvira:
De hisz nem akarja!
Fontos:
Akarom drága, akarom! Évek óta játszom a gondolattal, éjszakánként önnel álmodom, magam előtt látom sudár termetét, csillogó fekete haját…
Elvira:
Elég! Hagyja abba, kérem! Nem szabad! Tudja Elemér, én mindig azt hittem, hogy maga a szőkéket szereti.
Fontos:
Olajban.
Elvira (álmodozva):
Negyven tartálykocsi Ukrajnából, és pár vagon cukor román barátainktól. És némi cigaretta. Hétfőn a határon lesz! Valakinek szólni kellene. Talán ha azt hinnék, hogy üresek a tartályok, esetleg nincs is ott vonat, rosszul látják! Vagy valami ilyesmi. Önnek csak egy telefonjába kerül! Remélhetek, Elemér?
Fontos:
És én? Én remélhetek?
Elvira:
Az üzlet az üzlet, képviselő úr! Mit is mondott kedves, hol muzsikál az a roma?
Fontos:
Itt lent, a Halászkertben. Egyébként, cigány.
Elvira:
Igen, cigánypecsenye, kovi ubival, hasábburgival. És majd ott elszámolunk, kedves Elemér. Amint megérkezik az a fránya, üres vonat.
Fontos:
Értem drága, majd üzenek valakivel! Ide küldöm egyik megbízható emberemet, ha jól alakulnak a dolgok! Bízhat bennem, Elvira, csókolom a kezét!
Elvira (Kezét nyújtja kézcsókra, a férfi megragadja, felhevülten az arcához szorítja.):
Viszlát, drága segítőm, viszlát! De honnan fogom tudni, hogy kit küldött hozzám?
Fontos:
Aki az én nevemet mondja, az lesz az, kedvesem!
Elvira:
Értem! Szóval a jelszó: fontos.
Fontos:
Igen asszonyom, a jelszó: fontos.
Fontos kezet csókol, felpattan és elsiet. Elvira csenget, Huzat be.
Huzat:
Parancsol asszonyom?
Elvira:
Mik a hírek, Huzat? Igor bácsit értesítettétek?
Huzat:
Igen, asszonyom! Igor bácsi és Másenka nemsokára megérkeznek.
Elvira:
Rendben van, fiam! Én most visszavonulok, mert diskurzusom van Lajoskámmal. Senki se zavarjon, viszont készítsétek elő a vendégszobákat, hogy el tudjuk szállásolni kedves vendégeinket.
Elvira el.
Legutóbbi módosítás: 2019.06.25. @ 11:30 :: S. Szabó István
