Balog Gábor -csataloo : Subatánc

Nyomtatás

Nyomtatás a mézeskalács és a zserbó íze olyan mit ajkadé volt egy korty víz olyan mint amikor itt vagy velem a harmónia dolgos percei olyanok mint lélekkel létezőnek a fény a most olyan mint egyetlen hiányt kiírni ezerérzésképp a betűk [… Tovább]

Nyomtatás

Nyomtatás Édesanyám is volt nékem … – kezdte a dalt a tanító néni. Irénke az első padban hangosan felzokogott. A tanító néni elharapta a dal folytatását és megsimogatta a leányka fejét. – No, no… mi a baj, drágám? – nem [… Tovább]

Nyomtatás

Nyomtatás /Szonettkoszorú/ 1. HALLGATÁS 2. ELENGEDÉS 3. RINGATÁS 4. VÁGYAKOZÁS 5. ALKUDOZÁS 6. DERENGÉS 7. ÓCSKASÁG 8.   SODRÓDÁS 9.   ZSONGÁS 10. ÉRINTÉS 11. PIRKADÁS 12. SUTTOGÁS 13. ÉBREDÉS 14. GYENGESÉG 15. A VÁGY ÖLÉBEN 1. Elsodor a vágy, ahogy rám feszül Hervadó szépségével a csalódás, Egykori emlékeivel beleül Karfa közé a fáradt vonzódás, [… Tovább]

Nyomtatás

Nyomtatás   (naplójegyzet 13549 Mottó: “Hiába húzták fel magukat – megakadtak”   Talán csak átmenet holdvilágképű fekete Holdam, az arcnélküli űr formabolondja voltam, s lám képtelenül is összeolvadt a határ: szenvedélyem finomrezgésén a jelennek mindenkori csókja visz, és ha tudtam [… Tovább]

Nyomtatás

Nyomtatás erdei csapáson imbolygok az éjben még itt zsong a fülemben a tánc ritmusa hallom kedves hangod sokat ittunk ma most rémárnyak lengnek fölöttem az égen egy-két-hár egy-két-hár nem vagyunk veszélyben hallod himnuszát zengi vágyódó szerelem aula sötétjén légy enyém [… Tovább]

Nyomtatás

Nyomtatás   miközben fénytelen csendben elcsitult végtelen útján a néma Hallgatás hol az Elengedés lassan oszlik szét kialvatlan ráncaiba bújva a Ringatás öblében a szenvedés kopott halmai lépteink nyomán bennünk árkot vésett a Vágyakozás csendben ültünk a feledés fogatán ami éjjeli Alkudozás csupán párájából lehull [… Tovább]

Nyomtatás

Nyomtatás rózsapír arcodnak fák levelén fáj a bája az égen még ott ragyog habfehér felhő és szemednek gleccsertó mélye kékje szürke foltokkal tarka a barna tető bele látlak a tájba, suhanásod a szellő hangod az elmúlt nyár forró sóhaja bárcsak [… Tovább]

Nyomtatás

Nyomtatás Te ütöttél, én pedig csak álltam, tűnődve figyeltem a szemedben kucorgó dacos gyermeket már nem értem a nyálcseppeken utazó szavakat csak figyelem az idegent aki a bőrödben reszket furcsa, mintha szűk lenne és hideg az a test ami régen [… Tovább]

Nyomtatás

Nyomtatás Tibi a délutáni bevásárlást intézte a közeli multiban. Feje kótyagos volt még, nem rég járt le a hosszú műszak a gyárban, és hazafelé beugrott. Ahogy figyelmesen sétált az áruval megrakott pultok között, azon tűnődött, mi az, ami kellhet otthonra. [… Tovább]

Nyomtatás

Nyomtatás   nézem a fehér lapot mintha teremtés helyett az űrt választanám tisztább és karcolná tollam hegye mégis tartósabb ha hófehérségét csendben figyelem nézem a koreai sorozatot spanyol szinkron milyen újítás ez értem de mégis inkább tornyozom bár a lecke [… Tovább]