S. Szabó István : A Keresztanya – 5.

Vígjáték két felvonásban. Első felvonás, ötödik kép, első, második, harmadik, negyedik jelenet. *

Ötödik kép

  

Szín: Ugyanaz

   

Első jelenet

  

(Morózus, Délceg be. Később: Elvira.)

  

Morózus

(52 éves, tudálékos rendőr, kopott öltönyben. Ökölbe szorított kézzel magyaráz Délcegnek.):

Na, Jenő, most megfogjuk őket! Ha most nem göngyölítjük fel ezt a maffiabirodalmat, akkor soha!

 

Délceg

(28 éves, nyeszlett fickó, tele ambícióval, kevés ésszel. Áhítattal kérdezi.):

Gondolja főnök?

 

Morózus:

Nem gondolom, tudom! Tíz éve dolgozom az ügyön, tíz kemény éve! Az apám semmibe vett, kinevetett, az asszony elhagyott, Klárikámat meg elvette a Józsi, hogy a rosseb egye meg! De vége, nincs tovább!

 

Délceg:

Ki az a Józsi, főnök?

 

Morózus:

Most leszámolok velük, le én! Kezemet a torkukra tapasztom, és tekerem, csak tekerem a nyakukat, míg ki nem lehelik a lelküket!

 

Délceg:

Én is szerettem egy lányt, főnök!

 

Morózus:

Lecsukatom őket! Annyit fognak ülni, mint a Gondolkodó azon a rothadt képen! Ott fognak megrohadni a sitten, erre megesküszöm! Meg én!

 

Délceg:

Őt egy Feri vette el. A nagyapám szerint az én hibám! De nem hinném, hiszen mindent megadtam neki. Csak ugye…

 

Morózus:

Bilincsbe verem az egész bagázst! Láncra fűzöm őket, és úgy vonulunk végig a főutcán! Elől én, aztán a díszes kompánia! Ott lesznek a tévések, rádiósok, ott lesz az egész sajtó!

 

Délceg:

Szemetek ezek a Józsiferik! Bár, ismertem egy Samut, az is szemét volt. Tudja főnök, ő volt a mostoha apám.

 

Morózus:

Kegyelemért fognak könyörögni, de nincs tovább… a bizonyítékok a kezemben vannak, és a törvény lesújt!

 

Délceg:

Most nincs senkim. Egyedül vagyok, mint az ujjam. Jó lenne valaki, aki sütne rám, főzne rám, megmosná a hátamat.

 

Morózus:

Rólam fognak cikkezni az újságok! Már látom magam előtt a címoldalakat: Morózus kapitány lesújtott! És ott lesz a képem! Aztán meghívnak a Kékfénybe! Ez lesz az én elégtételem, a sok szenvedésért! Tőlem! Magamnak!

 

Délceg:

A nagymamám azt mondja, túl rendes vagyok, az a baj. Ez így van, de erről én nem tehetek. Ezt a tulajdonságomat anyámtól örököltem, bár jobban örültem volna egy lakásnak, de azt elhappolta a Samu. (felkiált) A szemét!

 

Morózus:

Elő fognak léptetni! Főkapitány leszek! (harsog) Fő-ka-pi-tány!

 

Elvira be, csókra nyújtja kezét.

 

Elvira (tettetett vidámsággal):

Üdvözlöm, Morózus kapitány, üdvözlöm! Ki ez a fiatalember, kapitány uram?

 

Délceg:

Engedelmével asszonyom, Délceg Jenő őrmester vagyok!

 

Elvira (búg a hangja, Délcegnek):

Csodálatos fedőneve van, fiatal barátom, csodálatos! Senki sem gondolná, hogy magáról van szó.

Délceg:

Pardon, nem értem asszonyom!

 

Morózus (Délcegnek):

Ne törődj vele, Jenő! A nacsasszony ilyen szókimondó. Így van?

 

Elvira:

Valami rosszat mondtam?

 

Délceg:

Én tényleg Délceg vagyok asszonyom!

 

Elvira (Szeméhez emeli a szemüvegét.):

Most, hogy így jobban megnézem, de… foglaljanak helyet barátaim! Szabad kérdeznem mi járatban vannak?

 

Elvira leül, keresztbe teszi a lábát.

 

 

Morózus:

Csak annyit mondok asszonyom, fontos…

 

Elvira (Örömmel közbevág.):

Máris? Hála az égnek! Itt a vonat! Ó micsoda boldogság barátom, micsoda boldogság! Jöjjön kedves, meséljen, hogy történt?

 

Morózus:

Vonat? Milyen vonat, asszonyom? Ne szórakozzon velem, naccsága! Én fontos ügyben vagyok jelen!

 

Elvira:

Persze kedves, a fontos ügy. Ugye tudja, hogy ezzel megmentette egy szegény özvegyasszony becsületét? Jöjjön, jöjjön ide, hadd ölelem meg! Barátom! (Felpattan, megöleli Morózust.)

 

Morózus:

Asszonyom, ne szórakozzon velem! Én valóban fontos ügyben vagyok jelen!

 

Elvira:

Tudom! Mondja kedves, mit üzent nekem az én képviselőm?

 

Morózus:

Képviselő?

  

Elvira:

Persze! Fontos képviselő úr! Fontos Elemér, családunk régi barátja, jótevőnk! Meséljen, kapitány úr, mit üzent az én jótevőm?

 

Délceg (Bilincset vesz elő. Morózusnak):

Megbilincseljem, uram?

 

Morózus:

Pofa be, Jenő! Asszonyom, egy pillanat! Ez az a Fontos, aki jó elvtárs volt az átkosban?

 

Elvira:

Az bizony!

 

Morózus (büszkén):

Én is elvtárs voltam asszonyom, de micsoda elvtárs! (énekel): „A párttal, a néppel egy az utunk…”

 

Elvira:

Na de uraim, uraim! Azért jöttek, hogy énekeljünk?

 

Délceg (Morózusnak):

Én is mondhatok valami szépet, uram? Az én nagypapám is elvtárs volt! Előtte meg úr. Amikor eltemettük, megint úr volt. De mekkora úr! A ravatalánál tizenkét veterán cserkész állt díszőrséget … az úttörőszövetségből.

 

Morózus (ragyogó arccal):

Micsoda idők voltak, micsoda idők! Munkásököl, vasököl, oda sújt, ahova köll!

 

Délceg:

Lesújtunk uram?

 

Morózus:

Jenő, kuss!

 

Elvira (Kacéran nézi Morózust.):

Daliás idők voltak Morózus elvtárs! Te tényleg nem emlékszel rám? Tényleg? (Morózus csodálkozva nézi.) Várj, segítek! Annyit mondok, Sirhuber.

 

Morózus (Összecsapja kezeit, ujjong.):

Jézusom! Csak nem? Az nem lehet! Á, ezt nem hiszem el!

 

Elvira (suttog):

De igen, igen, én vagyok az!

 

Morózus (kiabál):

Az nem lehet! Ilyen nincs!

 

Elvira (kiabál):

De, Karcsi, én vagyok!  Én vagyok az, Károly! Az Elvira! A Sirhuber Elvira!

 

Morózus (örömittasan, Délcegnek):

Hát én betojok! Nézd Jenő! Ő az Elvira! Az én Elvirám, a párt Elvirája, mindenki Elvirája!

 

Délceg:

Megbilincseljem, uram?

 

Morózus:

Fogd már be Jenő, mert lefokozlak! Ez életem legszebb perce! Hány éve is nem találkoztunk, Arankám?

 

Elvira:

Elvira.

 

Morózus:

Elvirám! Tudod, hogy szerelmes voltam beléd?

 

Elvira (Lesüti a szemét.):

Igen, tudom.

 

Morózus:

De te mással jártál!

 

Elvira:

Igen! A pártbizottsággal. Nem tehetek róla, szerettem őket.

 

Délceg:

A nacsasszony egy egész bizottsággal? Azért az nem semmi!

 

Morózus:

Intim vagy, Jenő!

 

Délceg:

Az a betét, főnök!

 

Elvira:

Ej, rég volt, szép volt! Felejtsük el! De miért jöttetek, barátaim?

 

Délceg:

Asszonyom! A törvény nevében le…

 

Morózus:

Le szeretnénk róni tiszteletünket, mély gyászod alkalmából, Elvirám! Fogadd őszinte részvétünket!

 

Elvira:

Mit is mondhatnék, uraim? Ami történt, megtörtént.

 

   

Második jelenet

  

(előbbiek, Szivacs, Huzat, Bamba, Csókos)

   

Szivacs, Huzat, Bamba, Csókos izgatottan be. Egymás szavába vágnak.

  

Csókos:

Asszonyom, asszonyom! Nagy baj van! Hatalmas baj! A fiatalúrnak nyoma veszett!

 

Elvira:

Istenem! Lajoskám eltűnt?

 

Bamba:

Az Úrfi lelépett!

 

Szivacs:

Vagy elrabolták! Sok pénzt megér a Főnökasszony csemetéje!

 

Elvira:

Jaj istenem! Lajoskámat elrabolták? De hát kinek kell az én nagy, és okos fiacskám? Kinek?

 

Bamba:

Hát, aki nem ismeri, annak biztosan. Szerintem pár óra és hazaküldik. Az isten sem bírja őt kakaóval. Nyugi! Hazazavarják, mire megjön Másenka, addigra itthon lesz.

 

Elvira:

Biztosak vagytok benne, hogy nincs a házban?

 

Csókos:

Az tuti, asszonyom! Tűvé tettük érte az egész birtokot! A pincétől a padlásig, sehol sem találjuk!

 

Bamba:

Én még a szekrényekbe is benéztem! Semmi, eltűnt. Lajoskának nyoma veszett.

 

Elvira (Morózusnak):

Kapitány uram! Drága Károlyom! Keressed meg az én fiamat, hozd vissza őt, hisz már csak ő maradt nekem, hatalmas gyászomban!

 

Morózus (Délcegnek):

Gyerünk, Jenő, munka van!

 

Délceg:

Na de uram! Bilincselni jöttünk, és nem dolgozni!

 

Morózus:

Pofa be, és lódulj!

  

Morózus, Délceg el.

  

Elvira:

Mi lesz most, nagy isten, mi lesz?

 

Bamba:

Mi lenne, asszonyom? Várunk.

 

Elvira:

Várunk? És mire? Mi a túróra várunk?

 

Szivacs:

Ha elrabolták, telefonálni fognak. Mennyi a váltságdíj, hol adjuk át, esetleg elküldik a Lajoska egyik fülit…

 

Elvira:

Jézusom!

 

Csókos:

Van mikor a kisujját vágják le. Ismertem egy esetet, amikor az orrától szabadították meg a szerencsétlent. Ki, mit szeret.

 

Elvira:

Jaj istenem! Hogy fog kinézni az én gyönyörű gyermekem, orr, fül és kisujj nélkül? Jaj Lajos, Lajos, drága Lajos! Mi lesz most?

 

Bamba:

Mi lenne? Fizetünk! De szerintem hazajön. Lehet, hogy csak a Krajcsovics Gizinél segédkezik, mit kell aggódni?

 

Elvira:

Ez az! A Krajcsovics lány! Gyerünk fiúk, mit álltok itt? Csókos, Bamba, Huzat, irány a Krajcsovics féle zöldségbolt. Hozzátok haza az én Lajoskámat!

 

Huzat:

És ha nincs ott?

 

Elvira:

Akkor hozzatok valamilyen gyümölcsöt, akármit! Epret! Igen, epret ennék, és tejszínhabot. Mozgás!

 

Huzat:

Asszonyom én maradok, ha lehet. Nem maradhat a ház védelem nélkül.

 

Elvira:

Rendben! Huzat, te állj őrt a kapu előtt, ki tudja, mi folyik itt? Induljatok!

  

Csókos, Bamba, Huzat el.

 

Szivacs:

Csodállak Úrnőm! Erős vagy és bátor! Ebben a nehéz helyzetben is kezedben tartod a gyeplőt. Imádlak Elvira!

 

Elvira:

Most félre az érzelmekkel Elemér!

 

Szivacs:

Béla! Én a Béla vagyok! De ki az az Elemér?

 

Elvira:

Ó csacska férfi, csak próbára tettelek, semmi több! Nem ismerek semmiféle Elemért.

 

Szivacs:

Most hazudsz, pír öntötte el az arcodat. Tehát, ki az az Elemér? Jogom van tudni!

 

Elvira:

Hát jó, bevallom. Fontos képviselő úrra gondoltam.

 

Szivacs:

Á, tehát őt szereted! A képviselő cicája vagy! Úristen, ezt nem hittem volna! Te és az a pojáca, hát én megölöm! Megölöm őt is, és magamat is!

 

Elvira:

Félreérted te ostoba! Nem szeretem őt, csak az üzlet köt bennünket össze, semmi több. Elhiheted, nem szeretem őt, de az üzlet miatt kedvesnek kell lennem. Értsd meg, rajta múlik a jövőnk! A szerelvényeknek ide kell érniük, és ebben csak Fontos segíthet, senki más!

 

Szivacs:

Okos vagy Elvira, nagyon okos! De a politikusokkal vigyázni kell, kétszínűek.

 

Elvira:

Az lehet, de most van ennél fontosabb dolgunk is! Mire megjönnek ukrán vendégeink, addigra itthon kell lennie Lajoskámnak. Ha váltságdíjat kérnek, fizetünk! Ha háborúzni kell, háborúzunk! Bármit megteszünk, hogy a gyerek, időre itthon legyen! Megértetted?

 

Szivacs:

Igen Úrnőm! Nemsokára megjönnek a fiúk a zöldségestől, és sokkal okosabbak leszünk.

 

Elvira:

Remélem! De ha…

 

Megcsörren a telefon, Szivacs veszi föl.

 

Szivacs:

Halló! Igen… igen, asszonyom, az emberrablók!

 

Elvira átveszi a kagylót

 

Elvira:

Halló! Igen… igen! Nem! Igen! Talán! Most? Vele akarok beszélni! Mi az, hogy nem lehet! Mennyi? Nem, nem sokallom, inkább kevés! Persze, meglesz! Halló, halló! Letették!

 

Szivacs:

Na, Úrnőm! Mi történt?

 

Elvira:

Tízezret követelnek.

 

Szivacs:

Dollárban?

 

Elvira:

Francokat! Forintban! Én megölöm ezt a kölköt! Még egy normális váltságdíjat sem képes kitalálni önmagáért! Ez nem is az én fiam! Hát én még egy ilyen hülye gyereket életemben nem láttam! Tízezer forint váltságdíj!

 

Szivacs:

Ha-ha-ha! Ez marha jó! Már látom is az újságok címlapját: A Maffiafőnök gyermeke tízezer forintot ér! Még egy ilyen marhát!

 

 

Megint csörög a telefon, Elvira kapja föl.

 

Elvira:

Halló, én vagyok! Megvan a pénz, persze hogy megvan. Lajos, minek neked az a tízezer forint? Az anyád úr Istenit! Azonnal hazajössz, megértetted? Mi az, hogy honnan tudtam? Na csak gyere haza te ütődött, kapsz a pofádra, majd adok én neked Krajcsovics Gizit! Öt percen belül itthon vagy, mert különben kitaposom a beledet, nyomás!

 

Szivacs:

Most már megnyugodhatsz úrnőm! A két klán egyesülni fog, és te leszel a leghatalmasabb Keresztanya Közép-Európában.

 

Elvira:

Kérdés, hogy ez az ütődött megtudja-e, hódítani Másenkát.

 

Szivacs:

Menni fog a dolog. Puszi és Nyuszi remek munkát végzett.

 

Elvira:

Tudom, de semmit sem bízhatunk a véletlenre. Óriási tervet eszeltem ki.

 

  

Harmadik jelenet 

 

(Elvira, Szivacs, Bamba, Csókos, Huzat, Lajoska) 

 

Bamba, Csókos, Huzat, Lajoska be.

 

 Bamba (karjánál fogva húzza maga után Lajoskát:

Itt a főgengszter asszonyom! A Gizinél mosta a boltot.

 

Elvira:

Mit csinált?

 

Csókos:

Amikor rátaláltunk, épp a raktárt mosta fel.

 

Bamba:

Egy büdös nagy ronggyal! Úgy nézett ki, mint a Bicskás Friciék elmebeteg bejárón?je. Csak nem volt a fején tarka kendő! De ugyanúgy riszálta a seggét.

 

Elvira (Lajossal kiabál):

Lajos, takarodj a szobádba! Még számolunk! Huzat, te leszel a felelős azért, hogy ez a hősszerelmes ne hagyhassa el a szobáját! Megértetted?

 

Huzat:

Igen, asszonyom! Na gyerünk, fiatalúr!

 

Lajoska:

Én akkor is a Gizit szeretem, és elveszem feleségül. Puktum!

 

Elvira:

Nem puktum, hanem punktum, te ütődött! De tudod mit? Vedd el a Mását és csald meg a Gizivel, azt megengedem.

 

Lajoska:

Elveszem a Gizit, és megcsalom a Másával.

 

Elvira:

Hülye vagy te gyerek! Ki az a barom, aki egy szép feleséget csúnya szeretővel csal?

 

Lajoska:

Én.

 

Elvira:

Elég ebből! Tűnj a szobádba, nem akarlak látni. Huzat, vigyázz rá!

 

Huzat megragadja Lajoska karját, maga után vonszolja

 

Elvira:

Fiúk! A tervem a következő!

 

Bamba:

Á! Szóval terv is van!

 

Elvira:

Kuss! Szivacs, mostantól kezdve, te vagy Lajoska, és te csapod a szelet Másának! Te kéred meg a kezét! Világos?

 

Szivacs:

Jaj ne! Engem bekebelez a dugó! Csinálja inkább a Bamba! Én erre alkalmatlan vagyok.

 

Bamba:

Az nem jó, engem ismer a csaj. Meg különben is…

 

Csókos:

Majd én vállalom, Keresztanya! Engem egyszer látott, akkor is futtában! De mi lesz az esküvőn? Ott már meg kell jelennie a fiatalúrnak!

 

Elvira:

Az még odébb van! A legfontosabb az, hogy Mása igent mondjon. Utána majd ráérünk gondolkozni a folytatáson. Most pedig, munkára! Gyerünk Szivacs, mert az idő pénz!

 

Szivacs:

Igenis, Úrnőm! Értettem, Úrnőm! Mehetünk, Úrnőm!

  

Elvira, Szivacs el.

 

  

Negyedik jelenet

  

(Csókos, Bamba)

  

Csókos:

Na, mit szólsz öcsém? Ezt jól kitalálta a naccsága. Mehetek udvarolni az ukrán Maruszja babának. Lecsavarom a tetejét, van benne egy kisebb, azt is lecsavarom, van benne egy még kisebb, azt is…

 

Bamba:

Kuss! Pofazár! Elfelejted, te bunkó, hogy a szerelmemről beszélsz!

 

Csókos:

Ó pardon, elnézést kérek, keresztapa úr! De tudja mit? Majd úgy kavarunk, hogy kegyed legyen a befutó. Elvégre mit is mondott önnek az imádott nő? Behemót?

 

Bamba:

Nem behemót, hanem begemót! Érted, te ökör? Azt mondta nekem, begemót Bámbá!

 

Csókos (felmutat egy könyvet):

Tudod mi ez itt a kezemben?

 

Bamba:

Egy könyv.

 

Csókos:

Jé, felismerted! Tényleg egy könyv. Ez egy szótár, egy orosz szótár. Most felütöm, és mit látok, na mit?

 

Bamba:

Na mit?

 

Csókos:

Hát azt te állat, hogy a begemót, vízilovat jelent. Tehát a begemót Bámbá, azt jelenti, hogy te egy víziló vagy. Víziló Bámbá!

 

Bamba:

Hú az annyát! A büdös, kövér disznaja. Na majd adok én neked vízilovat, na csak várjál te nyomorult, na csak találkozzunk!

  

Csókos:

Nyugi, minden rendben lesz. Elcsavarom a rusnyaság fejét, és én leszek a keresztapa, minden gengszterek ura!

 

Bamba:

És aztán? Mi lesz Lajoskával? Ja, és mi lesz velem?

 

Csókos:

Te leszel a helyettesem! Lajoskával meg, majd csak lesz valami. De most megyek, mert fel kell készülnöm a nagy nőrablásra!

 

 

Csókos el, Bamba telefonál.

 

Bamba:

Halló, Huzat! Szólj, ha fáradt vagy, szívesen leváltalak. Persze, persze, nem lesz semmi gond! Oké, rendben! Szia, szia, csaó!

  

Leteszi a telefont, magában beszél.

 

Bamba:

Másának meg kell ismernie az igazi Lajoskát. Tehát Lajoskának meg kell szabadulnia fogságából, ha megérkezik Mása. Mert ha a Mása rájön, hogy a Csókos nem Lajoska, pontosabban a Lajoska, a Lajoska, akkor nem kell neki a Csókos, és nem kell neki a Lajoska. Viszont ha nem kell neki a Csókos, mert nem Lajoska, és nem kell neki a Lajoska, mert ő a Lajoska, akkor lehet, hogy mégis belém szeret, és én leszek a Lajoska. Frászt! A Keresztapa! Hú de bonyolult! De az biztos, hogy én nem vagyok Lajoska. Biztos? Persze, hogy biztos! De rohanok, mert sok a dolgom. 

 

Bamba ki.

Legutóbbi módosítás: 2019.06.25. @ 11:30 :: S. Szabó István
Szerző S. Szabó István 185 Írás
Irodalmi oldalam címe:www.pipafust.gportal.hu honlapom címe: www.sneider.5mp.eu vívóegyletem honlapja: www.kdvse.gportal.hu ha feltétlenül dumálni akarsz velem: 06/20 319-1045